A Magyar Motorsport Szövetség fontosnak tartja adataid védelmét. Az adatkezelésről bővebben az Adatkezelési Szabályzat-ban tájékozódhatsz. Itt a mams.hu oldalunkon HTTP-sütiket használunk, hogy a legjobb élményt nyújthassuk. További információk ide kattintva érhetőel el.
Elfogadom
2024. március 29., péntek
Hírek

Kalandok, bukások, porrengeteg, hőség és emlékezetes élmények..

Zólyomi Andrea | 2020.09.16, 12:28:00 | Utolsó módosítás: 2020.09.16, 12:28:00

Cimkék:

 A hétvégi versenyt nehéz lenne egy szóval jellemezni, ez nem is fog menni. Idén már sokadszor, hogy nyárias időben versenyeznek a pilóták, ámbár, ez a verseny valamiért kilóg a sorból.

 

 

 

Nagytarcsán jártunk az elmúlt hétvégén, ahol a CL4 Offroad Motoros Iskola Endurocross országos bajnokság 4. fordulóját rendezték meg. Gyakorlatilag megtalálható volt minden, ami szem szájnak ingere lehet.
Nem mindennapi versenyen van túl a mezőny, ami egy offroad versenyen jelen lehet az itt természetesen megtalálható volt. A pálya nyomvonala rendkívül jó kialakítású volt, amelyet élveztek a versenyzők, újabb élményeket gyűjtve.
 
Legfőképpen a homokos réteg jellemezte a pálya talaját, ahol az igazán tempós résztől a lassú gyökerekkel, rönkökkel teli tűzdelt pálya nehezítette meg a versenyzők feladatát.
 
 
A pálya a helyszínnek és a talajviszonyoknak köszönhetően akár egy Dakar speciál szakaszra felkészítő verseny is lehetett volna edzés tekintetében, ugyanis minden adott volt ahhoz a fajta motorozáshoz.
Erről talán a Dakart megjáró, itt is induló Nagy Péter #201 és Dési János #244 mesélhetne, illetve tarthatna kiselőadást, miként lehetne a legjobban elbánni a homokos pálya adta nehézségekkel.
 
Azonban, ahogy beért a mezőny az erdei szűk itt-ott kacskaringós szekcióra, ott már kibontakozhattak az endurózás hívei a megváltozott talaj körülmények és akadályok miatt.
Nem utolsó sorban a depóhoz közeli extrém utca, ami komoly látványosságot hozott magával, ahol a legkisebbektől a legidősebb rutinos pilótákig feladat volt elkerülő nélkül teljesíteni az adott szakaszt és kiszolgálni a nézőket és természetesen a fotós kollégákat 1-1 jó kép erejéig. A nézők becsatlakozva lelkes rajongással és buzdítással igyekeztek a versenyzőket ösztönözni a teljesítés érdekében.
 
 
A szervezőknek köszönhetően, akik a versenyt a szezon elejére tervezték megrendezni, az idei évben kialakult helyzetre való tekintettel kénytelenek voltak átrakni szeptemberre.
 
Tavalyhoz képest változtatott nyomvonallal, új feljárókkal igyekeztek kialakítani a nyomot abban bizakodva, hogy új kihívásokat találnak maguknak a versenyzők. Ez nem is történt másként, sőt a verseny végére fokozta az izgalmakat, hogy egy kisebb folyó elkezdett „lezúdulni” a hegyről és keresztezte a nyomvonalat, ahol a mély dagonya áldozatait szedte a motorosok közül.
Itt volt az ideje a felfrissülésnek, ha már víz közelébe nehezen jut el a versenyző. Molnár Tamás #403 a rendező stáb egyik tagja, nagy elánnal mesélt a történtekről és az előkészületekről, aki a pályát járva folyamatosan figyelemmel kísérte a versenyzőket illetve segítette őket, a megfelelő irányba a terelni az ominózus résznél vagy, ha szükség volt, akkor igyekezték kiszabadítani az ülésig elsüllyedő motoros társakat. Hiszen volt ilyen is, ki gondolta volna?
 
 
„Elmondása szerint érdekes volt látni és nézni, hogy ezen a részen ki, hogyan haladt át. Voltak, akik crossos agresszivitással és volt, aki endurós higgadtsággal kiszemelve a megfelelő nyomot oldotta meg a feladatot az ott jelenlevők nagy örömére.”
Nem győzőm hangsúlyozni, amit csak ismételni tudok, hogy van utánpótlása a sportnak, sőt ezen a versenyen tetőzött a fiatalok létszáma az ifi, akik iszonyatosan fejlődve, lassacskán jobban abszolválva oldják meg az extrém akadályokat idősebb társaiknál.
 
Úgy tolták végig az ifi 50/65 ccm-es kategória pilótái az extrém akadályokat, mintha csak egy göröngyös útszakasz lett volna. Fej-fej melletti csatában Horváth Zsombor #199 és Szántó Alex #148 remekelt felváltva Földi Bence #180 előtt 65 ccm-es motorjaikkal. Igen ám, de őket szorongatták a kis 50 köbcentis versenygépekkel az ifjabbik Bohuslav Radek #144 és ifj. Vágó Norbert #150 is.
 
 
Elképesztő volt nézni őket, ezt pedig tetézte az ifi 85ccm-ben induló 18 versenyző kétszer félórás megmérkőzése. Megérte hajtani, a szervezők gálánsan díjazták az itt indulókat, szebbnél-szebb kupákkal és a helyezéseknek megfelelő különböző díjakkal.
 
Az előző kiskunfélegyházi versenyen szerencsétlenül járt Hateier Botond #120 revansot vett magával szemben és mindkét futamban diadalmaskodott ellenfeleivel szemben! Volt, hogy Molnár Gábor #102 és volt, hogy Kádár Dominik # 116 loholt másodikként utána, de nem hagyva magát mindkét futamban közel fél perces előnnyel végzett előttük.
 
 
A harmadosztályban igen érdekes abszolút végeredmény alakult ki a futam végére, folyamatosan ment az adok-kapok és az első négy versenyző fej-fej mellett 20 másodpercen belül végeztek.
 
Idén harmadosztályban debütáló Lakatos Máté #129 ügyes, látványos motorozással behúzta az első helyet Majoros Tamás #228 előtt, aki a futam láttán, ismét kezd magára találni és lábal ki a tavalyi évben elszenvedett rengeteg balesetéből, ami valljuk be őszintén, az eddigi pillanatig megpecsételte a versenyzését és fizikumi állapotát.
 
Triplán volt nehéz dolga, hiszen nem csak a pályával, hanem a nyakán loholó fiatal tehetségekkel is meg kellett küzdenie, ugyan nem volt egyszerű, de nem adta át a megszerzett második helyet. Pár másodperccel utána haladt át a kockás zászlón Zábrádi Tamás #656 és Nikolics Boldizsár #683, akiket követve 5. helyen Buchvald János #224, hatodiként pedig Galba József #710 ért célba.
 
Az eltervezett napi menetrend megcsúszott, így a király kategória futama késő délutáni órákra csúszott át a nap legmelegebb időszakára, de érdemes volt kivárni és figyelemmel kísérni, miként csatáznak a leggyorsabb pilóták.
 
Nem volt kérdés, hogy ki a legesélyesebb a verseny megnyerésére, hacsak nem szól a technika közbe alapon, ami most majdnem a szó szoros értelmében megfékezte Szőke Márk #95 versenyét. Annak ellenére, hogy a fékpedálja félbe vissza illetve ráhajlott a lábtartójára, nem zavartatva magát, gondmentesen végig vezetve a versenyt diadalmaskodott.
 
 
A jó rajt ezen a pályán pozíciókat és helyezéseket döntött el a különböző kategóriákban, így ennek megfelelően szoros csaták, majd időnként veszélyes helyzetek is kialakultak a két futam során. Előfordult, hogy a természettel karöltve fának ütközött a pilóta, volt, aki a versenyző társára ugrott rá a nagy porban, de akadt olyan is, hogy szimplán az extrém akadály tréfálta meg és nem adta ki.
Az első futamban nagy volt a tempó és a hajtás az élen haladók között, akiket kevésbé hátráltatott a por, nem úgy, mint a második futamban, amikor ráadásul a fák lombjai alatt beszűrődő napfény is nagyon megnehezítette a látási viszonyokat.
 
Nem mellesleg, az erdőben a saras részhez érve, a pálya szalagozása, alternatív nyomai okoztak némi fejtörést a versenyzőknek, még a rutinos endurocross pilóta Hertlik Donoven #94 is meglepődött, hogy merre az arra, aminek egy látványos talajminta vétel lett a vége a sáros nyálkás részen, ezzel egy kis időre átadta az abszolút második helyét a rajtot elhozó Brenner Ádámnak #29. Utánuk felzárkózva, a homokos talajon megedződött Lami Tamás #36 kitartó motorozással sikeresen feljött harmadiknak, amit a második futamban egy jól sikerült rajt következtében már csak tartani kellett és a megszokott tempóját produkálva lenyomni a futamot.
 
Nagyon kevés versenyzőt tudnék említeni, akinek ne akadt volna technikai hibája vagy ne hibázott volna, ez nem is csoda, hiszen ilyen körülmények között akár külső okokból fakadóan is könnyen meg lehetett a baj.
Ezért átadva a szót, zárásként, meséljenek a versenyzők helyettem.
 
Az első személy, aki elmeséli, hogy élte meg ezt a versenyt, az eddig is remekül szereplő Bezdány Béla #55.
 „Versenyeztem már itt előző évben, mégis izgalommal töltött el milyen lesz a pálya. Sajnos nagyon poros verseny elé néztünk az időjárás miatt, könnyebbé tehették volna számunkra a szervezők a rajt utáni párszáz métert (vagy inkább biztonságosabbá). Az első futamban nem sikerült jól a rajtom, a kategóriám 3. helyén motoroztam végig. Próbáltam ezt megtartani, borzasztóan elfáradtam a végére így eléggé utolért a negyedik helyezett, de végül 3. lettem. A második futam jobban sikerült. A rajt és az az utáni pillanatok is. Sokkal kisebb porba kelett mennem, sokkal nagyobb tempót tudtam diktálni és végig a kategóriám második helyén motorozva kisebb nyomással a vállamon tudtam befejezni azt. Ami a nap végi összesítésbe is a második helyet eredményezte! #55
 
 
 
A következő sorokat pedig Silling Balázs #401 diktálta, akiről tudniillik, hogy az endurocross versenyeken gyorsan, közel az elejéhez szokott motorozni, viszont, ahogy olvasható lesz, vannak helyzetek, mikor a versenyzőn kívül álló okok miatt nem sikerül a saját tempóban haladva a legjobb eredményt elérni.
„Az első futamom rajtja nem sikerült jól, csak néhány másodperc után indult be a motorom, így utolsónak jöttem el a rajt egyenesből. A cross pályán meg tudtam előzni egy-két versenytársamat, de a nagy por miatt a cross pálya utolsó kanyarjában elcsúsztam, így kezdhettem elölről a felzárkózást. Az erdőben beragadtam Ficsór Ádám #477 és Szabó Márkó #446 mögé egészen az első kör végéig, majd az extrém utcában tudtam három helyet előre lépni. A por és a rossz látási viszonyok miatt ebben a futamban inkább egy biztonsági motorozásra mentem, nem tudtam a saját tempómat motorozni. A második futam rajtja jobban sikerült kb. a 4. helyen fordultam, és a második kör végére már a 2. helyre tudtam feljönni. Innentől kezdve nem volt előttem senki, aki „feleslegesen” porolt volna, és a saját tempómban tudtam motorozni. A harmadik körben tudtam egy tiszta kört menni, így utolértem az akkor még első Molnár Bencét #459, de pár száz méter után az erdőben egy másik nyom választásával meg tudtam előzni. Az előnyömet növelni tudtam a futam végéig, így végül 1 perc 49 másodperces előnnyel intették le a futamot. A második futamban már jobban éreztem magamat, mert újra versenyben voltam a dobogó felső fokáért és egy élvezhető, biztonságos motorozással tudtam nyerni. Végül összesítettben a második helyen fejeztem be a versenyt.” #401
 
Ezen a napon túl, sokan eredményes, mások pedig élményekkel teli napon lehettek túl vagy akár mindkettőn. A nagytarcsai helyszín remek lehetőséget biztosított a verseny megrendezésére, ahol a szervező, a látottak alapján igyekezett mindent megfelelő színvonalon lebonyolítani. A poros időszakot leváltva, októberben találkozunk a következő Endurocross futamon, Pécsen, amikor ideje lesz már egy kis sárdagasztásnak!
 
Fotók: Vadas Mária
Írta: Brenner Ádám #29
 
 
Magyar Motorsport Szövetség 2010 © Minden jog fenntartva.